aludni tér a torz világa ím,
s amint a Hold az óceánba térdel,
bogozza lázas álmait megint.
Ma már nem öl tovább az oktalanság,
lerakja fegyverét a büszkeség,
az istenekre bízza balga gondját
a kábulat takarta józan ész.
Az árvaház is elcsitul sietve,
a könny az arcokon kicsit pihen,
negédes álmokat citál mögéje
a csillagok ragyogta égi rend.
A bűnt takarja bár az éjsötét,
csupán Zeusz vakarja üstökét.
English (US)