beszürkült bajusza zizeg a késő estében.
Bíbor füst tolja a fehérben fürdő holdat jobbra.
Eggyé gyűlnek a gomolygások,
s a cica mászása aláfekszik a gyertya viaszára.
Matróna fiatalos szelleme,
azaz néni mosolyog
s ül le fekete szoknyájában a mécseseknél.
Megviselt erek ezek a gondolatok alatt az elhunythoz,
s kényelmesen magabiztos és lassú görnyedés.
Az asszony maga felett a gondoláktól vár segítő imát szavaihoz.
Hajzata fölött jönnek a foszlányok,
holdárkok zörögnek. Nyúl a kiscicáért, a ragadozó szeme utolsót villan,
s a szél sóhajának útján ereszkedés le a néni karjából hazafelé.
Tiszta az este,
aranylóan tündököl a fehér petróleum a gyertyákon.
English (US)