lehel november az arcokra,
gomolygó kormot vet a csillagokra.
Sercegő suttogás mond bókot
elfátyolozott emlékeknek.
Jókor adtak életet a reményeknek.
Semmi más nem maradt már,
csak a hamuvá lett álom,
avaron viaszkönny, pókháló síron, ágon.
Síri létben sok mindent, és semmit sem szabad.
Nincs-van idő békétlen békében halad.
Egyetlen óra pereg le újra meg újra,
és a földön hever csokornyi fekete rózsa.
English (US)