Mi a szívemben fáklyaként lobog,
Megéri akkor is az édes érzelem,
Mi a testemben lávaként forrong.
Te szítottad e tüzet bennem, kedvesem,
Égő ajkam csókra te ébresztetted fel.
Ábrándos vágyakozás izzik szívemben,
S ha felemészt is, azt sem bánom, csak szeress!
Ölelj karoddal lágyan, őszintén, szerelmesen.
Hangod bársonyával őrizz, óvj, simogass!
Emelj magadhoz, legyek fény a szemedben,
S halok, azt sem bánom, érted az sem áldozat.
English (US)