Felbontva azt az idő és tér korlátai ledőlnek.
Ez az álom, mi egyetlen kincse az embernek,
S mit tőle soha, de soha el nem vehetnek.
Mikor melléd telepszik az álom puhán az ágyadra,
Bő palástjával betakargat, s nemcsak szemed zárja.
Varázsködökön, téren és időn át száguldva
Rideg valóságod is homályba borítja.
Itt biztonságban vagy, amíg fel nem ébredsz,
Egy menedékhely ez, hol szabadon élhetsz.
Elmerülve a sötétségben, itt bármit megtehetsz,
Hisz korlátok nélkül itt minden lehetséges.
Ő örökké hű marad minden éjjel várva,
Egy édes álomként suhanva fátylat terít a szempilládra.
Itt szeretheted azt is, ki téged nem szeretett soha,
Álmod itt úgy ölel, mint tűznek parazsa.
Ha hullámok dobálnak, itt mélybe merülnek a gondok,
S mi a valóságban gyötör, azt enyhítik az álmok.
Csillagok felett neked hárfáznak édes angyalok,
Égi rónán táncolva azt suttogják: álmodj!
Este csendjében csillagfényes álmokat álmodj magadnak,
Hol messzire repül veled hűséges álommadarad!
Álmok kék egén, ha jön az éjszaka, repülj kedvedre,
S szárnyad lebbenjen puhán a gyöngéd érintésekre!
English (US)