Üzenetek a krematórium faláról,
korom árnyalatai mesélnek halálról.
Az árvák miatt fogtam ismét tollat, s írok:
Volt, ki sosem láthatta ismét saját fiát,
mert a "haza becsülete" halálba küldte.
Hiába várta haza a család kis üdve,
pedig reggeltől estig morzsolta az imát!
Csonkított családok, megcsonkított életek.
Sárguló képek mindig gyászoló családról,
keserű búcsúvétel halott, hős apától.
Zsúfolt sorban csonkig égett, kormos mécsesek.
Hűvös temetőkben sokasodnak a sírok.
Meghasadt szerető szíve, zokog a hangja.
Hallgatja zsugorodott lélekben az apja.
Vele együtt hallgatom, s vele együtt sírok.
English (US)