Se jövő, se múlt, se hit, se élelem.
Gyakorolni jár hozzám a félelem...
csak a Remény akar még velem lenni.
Mivel osztozunk szívem szeretetén,
ami még életben tartja Őt s engem.
Sőt, segít megírni pár őrült versem,
haldokolva az élet játszóterén.
Úgy szeretem, hogy tele van ötlettel,
és azt hiszi, majd jobban is élhetünk!
Mikor azt mondom, "már alig létezünk",
barátként birkózik fáradt lelkemmel.
Nehezek a napjaink a Reménnyel,
sok küzdelemmel, de mesés rímekkel...
English (US)