Nézem, miközben a varázsló ujja rám tapint,
és "elkápráztat" valami ezeréves trükkel.
Úgy érzem, hogy itt valami piszkosul nem stimmel.
Rózsaszín ködben vicsorog rám a táj pereme.
Tódul rám a média megunt, mocskos szemete.
Megfáradt, véres szemem lázasan tovább kutat,
óriásplakát fedi a menekülő utat.
Épphogy csak megjöttem, máris menni támadt kedvem,
és könnyen lehet, hogy ez lesz az utolsó versem.
Mert elegem lett ebből az elzüllött világból,
a rengeteg hazugságból, a hamis barátból!
Pedig jó lenne már végre szép dolgokról írni!
Végre valami felemelő csodában bízni,
és tenni magasztos, önfeláldozó dolgokat,
hogy velük megváltoztassam keserű sorsomat!
English (US)