Fázom testemben, lelkemben.
Jó volna most meleg karod,
és érezni, hogy Te is akarod
azt a forró csókot adni nekem
színes őszben, míg hullnak ránk
a rozsdabarna, fáradt levelek.
Most újra várlak halk lombok alatt,
ott, ahol az ősz kacagva szalad,
hogy magadhoz ölelj, meg ne fázzak.
Suttog az ősz, talán rólad mesél,
megjössz, s majd ujjaiddal becézed testem,
csukott szememmel tűröm, édesem.
Vágyak tornyosulnak bennem,
nekem az ősz is forró nyár,
ha velem vagy, és nem kell várnom rád,
Ragyog a napfény, még tart az indián nyár,
gyere, Kedvesem, éljük át újra a csodát!
Testem könyörög és imádkozik,
a nap ránk szórja fényes csókjait.
Ne késlekedj, hisz tudod, fáj a várakozás,
halkul testemben a szívdobbanás.
English (US)