Állandóan szorongok.
A könnyeim meg zavarosak,
Csordogálnak bolondok...
Olyan fájók, marják bőröm.
Nem tudom letörölni.
Mélyen belül, ott bent őrzöm
"Boldog lenni, törölni."
Néha, tudod, nem is fáj,
Csak olyan, mint egy lassú csók.
Valahogy a szívbe váj,
Becézgetés, néma bók.
Valahogy most forró-hideg,
S mint valami pofon, ég.
Egyszer vannak szabad színek,
Úgy marad a nyomorék.
Mint a hullámvasút tetején
Gyomorideg, zuhanás.
De nem fáj úgy a legvégén,
Mint elején, az fura-más.
S a legalján a legrosszabb,
Mikor elenged a gépezet.
A szavaimat elhúztad,
Hol marad az ékezet?
Módosító fontosságok.
Örömkönnyek, sírás.
Ne mondd azt, hogy hazugságok!
Rosszul lenni szívás.
Nem levegő, mély szippantás,
Attól ez nem oxigén.
Nem félelem, egy sikkantás,
Ez Én vagyok, nem "holmi" én.
English (US)