az utolsó nyughely, ez a csend otthona.
Erre az út mindig egy irányba halad,
ki idejut, annak csak emléke marad.
Aki itt van, neki út vissza nem vezet,
nem érheti el a felé nyújtott kezet.
Már beszélni sem tud, nem hallik a hangja,
élő, ki erre jár, ezt nagyon jól tudja.
Csak a gondolat az, mi feléjük szállhat,
szív hangjára választ itt senki nem várhat.
Néhány csepp könnyedet, ha értük hullatod,
érzelmeidet bátran kimutathatod.
A csendet csak a szél sóhaja töri meg,
itt nem számít, hogy ki fiatal, ki öreg.
Számukra az idő értelmét elveszti,
a múlását itt már meg sem érezheti.
Őszi éjszakában a gyertya értük ég,
lágyabban mozdul meg ilyenkor itt a lég.
Talán hozzád száll a távoli üzenet,
mikor egy fuvallat érinti kezedet.
English (US)