azt, hogy már elmúlt, sajnálom nagyon.
Vázámba hoztam aranyló színét,
számban érzem összes édes ízét.
Felidézi a napfény melegét,
az ég ragyogó azúr kékségét.
Friss gyümölcsök izgató zamatát,
folyó vizén napsugarak táncát.
Majd a szemem ablakomra téved,
szürke, ködös messzeségbe réved.
Megfejteném, mi az, amit látok,
alig tudom felmérni a távot.
Nem tudom, lámpa vagy ember áll ott,
vagy egy üres ablakkeret tátog.
Kopasz faágak mélán néznek rám,
alig libeg rajtuk levél egy pár.
Aztán lassan a szürkeségen át
észreveszem kelő nap sugarát.
Bár a fénye már bágyadtan ragyog,
néhány percig ismét nyárban vagyok.
English (US)