zizeg a fán.
Elrepült, messze szállt,
tovatűnt a nyár.
Harmatos, búskomor
az őszi szél.
Csípős, hideg
reggelekről mesél.
Még egyszer az ősz
szép ruhába öltözött.
A fák lombjaira
színkavalkád költözött.
Szép ruhában
várja a telet,
ki zúzmarába öltözteti
majd a leveleket.
S hótakaró alatt
elcsendesül a világ.
Mély álomban várja
a tavasz frissítő szavát.
Majd minden újraéled,
virágok sokasága.
A selymes pázsit gyöngédsége,
a mezőknek virága.
A fák dús lombjainak
árnyéka újra várja
a megfáradt vándort,
ki megpihenjen nála.
S újra itt a nyár
szikrázó varázsa,
mint gyermekek mosolya,
a patak csobogása.
Ez az élet rendje,
az évszakok váltása.
A világ újraéled
e gyönyörű körforgásban.
English (US)