hol az emberek nem taposnak át a másikon.
Hol az átlagember nem harcol a bérekért,
s folyton sem pánikol.
Vágyakozom a nyugodt életért,
hol senki se koldul ételért.
S mindhiába, ez csak álom,
és nincsenek csillogó ruhák, mint egy bálon.
Vágyakozom, hisz miért is ne hihetnénk benne,
hátha minden megváltozik egyszerre.
Hátha a sötét felhők egyszer csak elillannak,
s majd nem lesznek többé tilalmak.
Vágyakozom, mert akarom!
Akarom, azt akarom, hogy végre keljen fel a világ,
"édes Istenem, mit csinálunk már?!"
Változzunk, mert tudom, hogy megy,
de látom, sajnos, nincs meg mindenkiben eme kedv.
Arra vágyom, hogy ez az ösztön több legyen,
s ezért ne csak egy ember tegyen!
Fogjunk össze végre,
mert csak így lesz vége a hosszú télnek!
English (US)