lelkünk hidat ereszt, mely hozzátok vezet.
Összeköti szívünk múltunkat a mával,
szeretetkapocsként élőket holtakkal.
Gyertyák füstje vezet a végtelen mezőkre
ott, hol angyalszárnyak vigyáznak lelkekre.
Az elmúlás csendes út az örök élet felé,
a bánat is múló, a megnyugvás élőké.
Lélekben ünneplünk halkan és csendesen,
gyertyák füstpárája csillagköszönőben.
Angyalszárnyak közül ti minket figyeltek,
emlékpatakokban hullanak a könnyek.
Csonkig égett gyertyák, koszorúk, füzérek
viaszpecsétjei az örök szeretetnek.
Áldott ez a nap, az emlékezés napja,
hídon átsuhanó lelkek megnyugvása.
English (US)