Telnek hétköznapok, s várom a hétvéget.
Felöltöm réklimet, ünnepi kendőmet,
Kisétálok hozzád, hogy veled lehessek.
Nem kell kutakodnom, az emlékek jönnek,
S én most is boldog vagyok, hogyha itt ülhetek.
Mosolygok is néha, azon elmélkedem,
Megéltünk sok szépet, semmit sem felejtek.
Pörögnek a képek, hallom, ahogy kérded:
- Meglátogatsz, Annám, hogyha én elmegyek?
Ültetsz-é virágot, égnek majd mécsesek?
Akkor is szeretsz majd, hogyha már kint leszek?
English (US)