Virágok, mécsesek,
Isten kertjében néma keresztek.
A temető felett sűrű bánattal szőtt álmok lebegnek,
Szívek sóhaján emlékeink életre kelnek.
Üvölt a szél fájdalmában,
Ágakat tördel a temetők aljában.
Elül a szél, messzire világít a sok gyertya fénye,
Elfelejtett sírkeresztek árnyékot vetnek a földre
A szomorú, őszi novemberben.
English (US)