Én még minden közös évre emlékszem...
Nem tudom már névsor szerint a neveket,
Csupán a négy évet s az emlékeket...
Azt sem tudom, mikor, mi volt, melyik évben,
Amik megmaradtak, azok az élmények.
Felsőre megkaptuk Gabit osztályfőnöknek,
Mondhatni mindannyiunk nagy örömére...
Bár, ki tudja, Pécsen csattan egy-két pofon,
Amit némi lárma, hangzavar okozott.
Majd voltunk az erdei táborban Zalában,
Szegény Gabi a poklok poklát is megjárta.
Ott már ott volt Vele, igaz, Picces,
De amit csináltunk, akkor sem volt vicces.
Volt szellemidézés a sok lökött béssel,
Meg egy éjszakai túrás, megjátszott eséssel...
Vessetek meg, a többire nem emlékszem,
Nem tudom, hol jártunk, milyen helyeken.
Talán Visegrád, de arról nincs emlékem,
Na meg a nyári tábor, ahova nem mehettem.
25 év után 4 évet felidézni nehéz,
Ami előttem van s lesz örökké,
Az az utolsó tanévzáró, a búcsújé,
Eddigi életem legnehezebb napjáé.
Tisztán hallom és látom a képet előttem,
mikor Gabi az osztályba utoljára lépett...
Párás szemmel az osztályra nézett,
Annyit mondott, nem hitte, ilyen nehéz lesz...
Kedves volt osztálytársak és Gabi!
Az osztálytalálkozóra most ezt tudom adni.
Puszi mindenkinek!
Cs. B.
English (US)