Majd ha elhervadt a sok színes virág.
Ha majd az emlékezők elnémulnak,
és szokott medrében forog a világ.
Majd ha a temetőkbe visszatér a csend.
Majd ha a kövek közt már nem sír, csak a szél.
Ha majd napjainkba visszatér a rend,
és a hétköznapok öröme újra kél.
Majd akkor lelkem mécsesét meggyújtom,
magányos fejfák közé szívemben elviszem.
Kezem akkor egy kereszt felé kinyújtom,
és emlékeim csokrát egy sírra leteszem.
English (US)