Dobos Tamás: Mintha...

Mindenki úgy csinál, mintha
minden rendben volna.
Elhiszik hitetlenkedve.
A valóság egy szoba...
Egy várószoba...

Kényelmesen fekve,
hanyatt dőlve
távirányítod a tévét...
Az utcákon testek és
részben üres emberek
sietve tolonganak, mint
levegőben a köd...

Mire este lesz, betelnek.
Akár egy kockás füzet, aminek
tartalmát osztályozni,
értékelni kell megszokott,
előítéletes módon...

 Hová jutnak?
Meddig mennek el?
Körbeír a kérdés, de
kétely nem fog el...

Én félig üresen,
félig betelten
a szavakat keresem, s
lapozgatom tovább, amit
elkezdtem...
Irányítod a világod... s
hiszed, mindenfélét...

Szenvedélyes mosás...
Mindennap...
Fakul, kopik..., nem, az...

Hiányos, kevesebb és
kevesebb, hiányos...
Nem több, kevesebb, kevesebb...

Mindenki úgy csinál, mintha...
Mintha a múlt s jövő
pillanat volna...
Hiányos, hiányos és
kevesebb, csak kevesebb...

Elfogyott, elveszett...
Többet nem lesz meg,
nem lesz meg...
Kényelmesen fekve
nem lesz meg...
Eltűnt, s nem lesz meg...

Nem lesz meg...

Mindenki úgy csinál, mintha...
Mintha a valóság egy
szoba volna...
Egy várószoba..., mintha...
Mintha, te volnál, de
nem is...

Mintha mindenki
úgy csinált volna...