a napokon át várakozó betűket,
utólag már nem tudom letagadni,
hogy nem lesz több teleírt lap a könyvünkben.
Még emlékszem rád, amikor sírtál,
emlékszem rád hófehér sírodnál.
Hallani akarom hangod, s érteni
a kapott időt, majd örökbe fogadni
az összes jót - máshogyan visszaadni,
s a fölösleget szívemhez szorítani.
Még emlékszem rád, ahogy itt hagytál.
Emlékszem rád hófehér sírodnál.
Tudni akarom az utad: szép voltál,
minden szabály fölött velem /is/ boldogan,
lassú léptekkel, csöndesen távoztál,
s én büszkén hordtam arcomon mosolyodat.
Még emlékszem rád, amikor vártál,
emlékszem rád hófehér sírodnál.
Tudni akarom a helyet: oda vágytál -
félelem nélkül, súlytalan lelkeddel,
s most elképzellek odafönt, ahogy nevetsz,
könnyes szemmel kérdezem: emlékszel rám?
Még emlékszem rád, ahogy itt hagytál,
emlékszem rád hófehér sírodnál.
English (US)