a színét szememre raktam.
Kevés a tartam
néha néhány dalban.
Közönséges a téma,
a szív boldog, és törik is el néha.
Megmászhatatlan létra
juttatna a célra.
Rózsaszín az álom,
amire én vágyom.
Néha már látom,
olykor csak szánom.
Pici a lányka, magas a fok,
úgy érzem, semerre se juthatok.
Magamban egy álmot altatok,
s közben másra bukkanok.
Vörös a hajam, vörös a vér,
vörös a szerelem, mi jobbat ígér.
Patak a tenger, patak az ér,
néha zárul össze a tér.
Lila a zsálya, sárga a kén,
érzelmek árja bennem az Én.
Lassú a csiga, száguld a mén,
az élet közben vágtat felém.
Bíbor a lelkem, pirkad az ősz,
pókkal a hálót sarokba szősz.
Picike lányka, csendben megnősz,
léptedben jár egy kicsike őz.
Rezzen a falevél, hűvös a szél,
szavakban néha kemény az él.
A holnap mindig csak jobbat ígér,
hisz a tegnaptól már senki se fél.
English (US)