Egri Viktor: Aki Rodri Aranylabda-jelölését kitalálta, az különdíjat érdemel

Az Aranylabda-szavazásra mindenki úgy tekint, mint egy szakmai díj odaítélésére, annak ellenére, hogy az előző évtizedek, és különösen a 2010-től kezdődő időszak, ennek permanens cáfolata. Nehezen tagadható, hogy a Messi–Ronaldo dualista rendszer illogikus agyhomályosításának klasszisok sora esett áldozatául, aminek oka a szavazási rendszerbe beemelt szövetségi és csapatkapitányok jelentős részének érzelmi alapú döntéshozatala lehetett.

A mostani díjazottak legalább a 2023/24-es szezonban mutatott teljesítményük alapján is képbe kerülhettek, és nem csak a sikerük érdekében indított kampány ereje vagy az amúgy is rendelkezésükre álló PR-gépezet repítette őket a csúcsra, vagy annak közelébe.

Rodri győzelme ennek ellenére rendkívül furcsa.

Ha csak azt vesszük, hogy klubcsapatában kik játszanak mellette, akik az előző években megkaphatták volna, és nem jött össze nekik, vagy ha azt, hogy a spanyol válogatott középpályások előző generációjában kik maradtak le a díjról, meglepődhetünk. De Bruyne, Haaland, Bernardo Silva, Xavi, Iniesta, Busquets nem maradnak, maradtak el tőle képességekben, és volt is hasonlóan jó szezonjuk, mégsem részesültek a kegyben.

Rodri nevét, némiképp váratlanul, közvetlenül az Eb előtt kezdte el harsogni a média, mint a díjra esélyesét, miközben akkor ennek semmilyen szakmai alapja nem volt. Ezt bizonyítja, hogy a Premier League Év játékosa-díj 8 jelöltje közé sem került be, de a Guardian listáján sem szerepelt, és a Goal.com-nál is csak a 8. helyre tették.

Miközben manchesteri csapattársai közül Haaland és Foden közül jelölt, utóbbi pedig a díjazott volt. Hogy ez hogyan fordult át oda, hogy a szakértők az Eb alatt és után már úgy beszéltek Rodriról, mint a City egyértelmű és kétségtelen kulcsjátékosáról, aki a játék alfája és ómegája, azt minden ilyen megszólalónak saját magában kell kikutatnia.

Miért zsebelhetne be ilyen elismerést egy „szürke” középpályás, akinek a csapata a bajnokságot ugyan megnyerte, de előző évi önmagához mérten alulteljesített? Kik találták ezt ki?

Ekkor a zászló Vinícius Júniornak állt. De ez sem olyan egyszerű, mint leírni az iménti megállapítást, mert, ha valaki figyelt, akkor érzékelhette, hogy milyen „jelölési kísérletek” zajlottak a szezon közben a Real Madrid berkein belül. Eleve a szezont Bellingham kezdte csúcsformában, és termelte a gólokat mérhetetlen mennyiségben.

Érkezését követően az Ancelotti által számára kitalált új funkció nyújtotta kereteket – a klasszikus kilences nélkül felálló csapat remekül tisztította meg neki a kapu előtti területeket– tökéletesen használta ki.

Aztán ahogy telt az idő, az ellenfelek kitanulták a séma elleni védekezést, így Bellingham játékának a látványos része megfakult. De mindenki úgy beszélt róla, mint potenciális (legpotenciálisabb) Aranylabda-várományosról. Csakhogy Vinícius sérüléséből felépülve nem csak a gólok és gólpasszok tekintetében tört előre, hanem minden egyes mérkőzésen egyértelművé vált, hogy a csapat az ő egyéni képességeiből vezeti le a teljes támadójátékát. A két-három ember figyelmét lekötő Vinícius szerezte emberfór, és az ellenfélre kényszerített eltolódás Ancelotti csapatának tömörülő védelem elleni támadásainak alapja, a védekezésből indított gyors akciók esetén pedig a brazil szélső számít a Real egyetlen igazi, nagy hatótávolságú gólrakétájanak is.

Jose Breton / NurPhoto / NurPhoto via AFP Vinícius főszerepet játszott abban, hogy a Real az előző idényben a bajnokságot és a BL-t is megnyerte.

De voltak, akik nem adták fel, Kroos Bayern ellen kiosztott gólpassza után a német válogatott játékosra ragasztották a legfőbb várományos cetlit, ami azért volt megmosolyogtató, mert az amúgy zseniális gólpasszhoz hasonlót azért látni pár százat egy szezonban. Ráadásul annál az esetnél is legalább annyira fontos volt Vinícius területtisztító tevékenysége és rendkívüli gyorsasága, mint Kroos játékintelligenciája. Vinícius a BL utolsó szakaszának minden mérkőzésén kiemelkedően játszott, tarthatatlan volt,

világklasszis védőket alakított át ringlispíllé, úgy szédültek, mintha ittas állapotban hosszasan diszkógömböt bámultak volna.

Ennek ellenére a BL-döntő felvezetésében a rendező egyetlen közeli képre sem méltatta Viníciust, a BL-szezon legjobb játékosát. Engedtessék meg a nem pusztán empirikus úton, hanem tanulmányaim révén is megszerzett tapasztalat megosztása: az UEFA rendezői a nagy meccseken mutatott képekkel nagyban befolyásolják a közvéleményt, és olykor ez kifejezetten cél is. Bellingham és Kroos került rengetegszer képre, talán el nem ítélhető módon, hiszen egyikük volt csapata ellen játszott (Bellingham-Dortmund), másikuk utolsó európai kupameccsén futott ki a gyepre, de hogy teljesen ignorálják a sorozat legjobbját, az legalábbis furcsa. Ilyen nemhogy Messivel és Cristiano Ronaldóval, de Haalanddal és Lewandowskival sem fordulhatott volna elő.

Aztán persze Viniciust a meccs alatt már nem lehetett figyelmen kívül hagyni, a Real első gólja előtti szöglet kiharcolásakor a meccs legszebb megoldását mutatta be, majd szerzett még egy gólt is.

Az eldőlt, hogy Real játékos nem fogja megelőzni Viníciust az Aranylabda-szavazáson. És ekkor a semmiből előkerült Rodri.

Az Eb-t megnyerte Spanyolország, a futballrajongók pedig odavoltak Yamal és Nico Williams alakításaiért, tapsoltak Dani Olmónak, nézhették, hogy Fabián Ruiz milyen kiemelkedő teljesítményre képes, de közben minden platformon folyt a tájékoztatás Rodri nélkülözhetetlenségéről, ami statisztikai adatokkal minden kétséget kizáróan igazolható volt, pusztán annyi merülhetett fel az emberben, hogy a paradicsom színe, íze és illata után, miért vált hirtelen ennyire fontossá a vegyelemzése is.

Mióta adnak díjat ellenfélre helyezett nyomásra, szerzett labdára, lövéssel befejezett akció felépítésében való részvételre? Rodri, ahogy már gyakorlatilag az Eb rajtjától felkészítették rá a közvéleményt, a torna MVP-je lett, és ezzel együtt az Aranylabda várományosa.

Ha a szavazókra úgy tekintünk, mint emberekre és nem mint sportújságírókra, és elfogadjuk, hogy a futballal kapcsolatos gondolkodást nagy részben az érzelmek mozgatják, akkor könnyen belátható, hogy Rodri volt az ideális jelölt Viníciusszal szemben. Szerintem gondoljunk a voksolókra így a sok, pusztán racionális döntéshozatalt hallucináló egyéb írással szemben. Vinícius Júnior megosztó, Rodri viszont csendes, a futballon kívül is lényegesen szürkébb, egy sorrendbe állításon alapuló szavazáson pont optimális alkat, hiszen ellenszenvből senki nem sorolja hátra, mint esetleg a brazillal tenné.

Hogy Vinícius miért megosztó, az egy másik és nagyon bonyolult kérdés. Nyilván elsősorban a viselkedése miatt, amely viszont egy jelentős társadalmi problémával szembeni tudatos és eltökélt kiállás következménye.

Könnyen lehet, hogy Vinícius attitűdje eleve sokakban váltott ki ellenérzést, és hogy ezért is érik folyamatosan rasszista támadások, de ez semmit sem változtat azon, hogy ami a lelátón történik az elfogadhatatlan, és amit Vinícius felvállal, az rendkívüli.

Sorozatban indítja a pereket, amelyek a lelátók megtisztulására tett erőfeszítéseinek pályán kívüli részét képezik, közben viszont az alapvetően szélsőségesen gondolkodók által uralt ultracsoportok célkeresztje egyre szűkebben fogja be, és pillanatra sem engedi. Csapattársai sorra számolnak be esetekről, amikor a játékvezetők nem védik meg a többiek figyelemfelhívása ellenére sem, olykor sorozatos atrocitások után sem írtják be a meccsről szóló jelentésekbe sem a rasszista inzultusokat.

Pár éve Vinícius harcos hozzáállással még az UEFA és a FIFA támogatását el lehetett volna nyerni, mára már viszont ezek a szervezetek sokkal kevésbé hangsúlyosan rasszizmusellenesek, és egyenlőség-, tiszteletpártiak, mint voltak, mert most már – a szélsőséges eszmék nemzetközi erősödése miatt – volna miért kiállni, de igazából sosem az üzenetet tartották fontosnak, hanem mindig is csak az olcsó népszerűséget. Ebben a helyzetben Vinícius hozzáállásával csak frusztrálódni lehet, ami gyakran látszik is rajta.

De nem csak ez volt nagy előnye Rodrinak, hanem az is, hogy a világ legnagyobb bajnokságának jelöltjeként a mindig is létező anyagi érdekeltségek versenyében az erősebb állt mögötte, és spanyolként a spanyol bajnokság jelöltjének hátországának megosztására is alkalmas volt, nem beszélve a Guardiola játékosaként gyakorolt további erodáló hatásról.

Rodri nagyszerű játékos, de legalább ennyire nagyszerű futballisták sorának esélye sem volt az ő posztján évtizedek óta Aranylabdát nyerni, 2021-ben például annak a Jorginhónak sem sikerült, aki BL-t és Eb-t nyert egy éven belül főszereplőként.

Hogy ez mégis miért pont most és pont vele esett meg, az érdekes. De aki a jelölését kitalálta, az különdíjat érdemel.

The post Egri Viktor: Aki Rodri Aranylabda-jelölését kitalálta, az különdíjat érdemel first appeared on Rangadó.