Sajnos a sors nem volt kegyes hozzá, Antal Imrét 72 évesen, hosszú és súlyos betegség után elszólította a halál. Július 31-én ünnepelte volna 89. születésnapját, az évforduló apropóján idézzük fel a sikereit, kudarcait, az életét no és a halálát. Kezdjük az utóbbival, hisz már életében sokszor beszélt az elmúlásról, mégpedig a saját haláláról. Így mondta mindig: „Úgy szeretnék meghalni, mint Pécsi Sándor. Ült otthon a lakásában, egy szép nagy fotelben, kezében szövegkönyvvel. Éppen tanult. Aztán egy mosollyal az arcán lecsukódott a szeme, és a fotelban örökre elaludt.” Imrének sok álma megvalósult, ez nem. Élete utolsó éveiben sokat betegeskedett, krónikus ízületi fájdalmakkal küszködött, trombózist kapott. Nagyon bántotta, hogy egy betegség miatt az orra is eldeformálódott, amit aztán megműttetett. Jenei József, akivel majd ötvenéves barátság fűzte őket egymáshoz, végig mellette volt, de az utolsó hónapokat, miután menthetetlen rákos beteg volt, egy hospice-házban töltötte. Itt is ért véget a legendás zongoraművész és televíziós élete.
A tehetséges hódmezővásárhelyi fiatalember rajongott a szüleiért (Fotó: Story-Best Archívum/fotocentral.hu)Agysebész akart lenni
Imre sokat beszélt a halálról, de sokat beszélt, mesélt élete kalandos állomásairól is, amelyeket sajnos nem egyszer súlyos és számára feldolgozhatatlan tragédiák kereszteztek. Szerény körülmények között éltek Hódmezővásárhelyen a szüleivel. Még nem volt hatéves, már tudott olvasni. „Voltam Nemo kapitány, az ördög lovasa, Karinthy Utazás a koponyám körül című regényéből az agysebész. Nem véletlen, hogy ezt követően sokáig valóban agysebész akartam lenni” – mesélte egyszer. Abban, hogy végül zongoraművész lett, a történelem játszott döntő szerepet. A háborúban egy zsidó család, amikor 1944-ban deportálták őket, a hódmezővásárhelyi pedagógus házaspárra, Antal Imre szüleire hagyta megőrzésre a zongorájukat. A kis Imike 9 éves volt ekkor. Leült a zongorához, és magától megtanulta Mozart szonátáját. Ekkor megpecsételődött a sorsa. A Zeneakadémiát sikeresen elvégezte, a diplomához azonban szüksége volt szakmai gyakorlatra, arra, hogy tanítson egy gyereket zongorázni. Akinek a zongoraleckéket adta, nem más volt, mint a 8 éves Presser Gábor. A diploma kézhezvétele után nem volt megállás, egymást jöttek a zongoraversenyek és a díjak. A sikerek után jött élete első, feldolgozhatatlan törése, tragédiája. Ízületi gyulladást kapott a jobb kezében, az ujjai soha többet nem engedelmeskedtek a zongora fekete-fehér billentyűin. Így ért véget az ígéretes zongoraművészi karrierje.
Fotó: Ványi Ákos/fotocentral.huKét műsorszám között zokogott
A szerencsétlenségben a szerencse mellé szegődött, felkérték televíziózni, műsort vezetni. Ki mit tud? Röpülj páva, szilveszteri műsorok, Szeszélyes évszakok… Csak néhány a legendás műsorok közül. Filmezett is, például a Bors című sorozatban Dániel Edét alakította. Zseniálisan. Nem mellesleg hét nyelven beszélt, ha külföldi híresség jött Budapestre, például Gina Lollobrigida, vele nem csak beszélgetett, de még táncra is perdült, Vitray Tamással hármasban. Minden esélye megvolt, hogy élete hátralévő éveit boldogságban töltse, de sajnos a sors újból közbeszólt. 1988-ban meghalt az édesanyja, akivel nagy szimbiózisban éltek, ahogy egyszer fogalmazott, betegesen kötődött hozzá. Ekkor kicsúszott a lába alól a talaj. „Édesanyám augusztus 20-án született, és a születésnapján halt meg. Amikor haldoklott, éppen akkor ment a Ki mit tud? Ontanom kellett a poénokat. Két műsorszám között kimentem, és zokogtam. Senki nem vette észre rajtam, hogy életem nagy csatáját vívom.” Imre addig sem vetette meg az italt, de attól kezdve egyre többször nézett a pohár fenekére, és egyre több időt töltött hozzá nem méltó kocsmai társaságban. Csak így bírta túlélni édesanyja elvesztését. Annak hamvait hazavitte a Damjanich utcai lakásába, és olyan ritka alkalmakkor, amikor főzött, elhunyt édesanyjának is megterített.
Jenei Józseffel. Majd’ ötvenéves barátság fűzte össze őket (Fotó: Gálos Mihály Samu/fotocentral.hu)Az utolsó csapás
Volt még egy nagy, utolsó törés az életében, amikor a Magyar Televízióból úgy küldték el nyugdíjba, hogy neki erről egy szót nem mondtak. Az újságból tudta meg. Ekkor teljesen összeomlott. Barátja, Jenei József most is ott volt mellette, együtt éltek Szentendrén nem éppen fényűzésben. Imre soha nem panaszkodott, ekkor sem, sőt ha bárkivel találkozott, ha interjút adott, vicceket mesélt, boldognak mondta magát. Kék az ég, kell ennél több, mondta gyakran. Akkor valóban felhőtlenül boldog volt, talán életében utoljára, amikor Szentendrén óvodát neveztek el róla. Az intézmény egy ideje már nem üzemel. A Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra, végakarata szerint édesanyja hamvait is mellé temették.
Kiemelt képek: Fortepan/Szalay Zoltán, Szabolcs László/fotocentral.hu
The post Egy pótolhatatlan legenda: Antal Imre már 16 éve nincs közöttünk first appeared on Story.
English (US)