hallgatagon járja útját.
Csillaglámpások feszítik
látóhatáromnak húrját.
A hegytetőt megérintve
köréje kúsznak a felhők.
A fák ledéren susognak,
mint szerelmet sóhajtó nők.
Zörög, csörög a nagy csöndben,
ha lehullik egy-egy levél.
Hosszú karját nyújtja érte,
s löki odább a gyenge szél.
Hosszú, októberi esték
novemberbe nyújtózkodnak.
Bukdácsol a lámpák fénye,
árnyékokba kapaszkodnak.
Hallgatva az esti csendet,
mosolyom a holdra bízom.
Továbbküldöm égi útján,
hogy mindenkit átkaroljon.
English (US)