Tán sose engedlek el,
vagy talán már észrevehetetlenül el is felejtettelek.
De az emlékek, amiket adtál,
azok soha-soha nem vesznek majd el.
Emlékszem, ősz volt, mikor jöttél,
s ősz volt, mikor elmentél.
De ölelésed oly meleg volt,
hogy a trópusok csupán hűvös tópartok voltak nékem.
S sokáig csak barátok voltunk,
testvérnek neveztük egymást.
Ám egy nap oly szerelmesen néztünk egymásra,
hiszem, akkor megállt az idő körülöttünk.
De a szép ősz is mulandó,
fagyos, magányos tél köszöntött be közénk.
Te elmentél, s elhagytál engem,
bánatommal eltemetve.
Nem tudom, Melly, hol jársz most,
boldog vagy-e még, vagy csak sírsz.
De szívem mindig őrizni fog,
mert hiszem, egyszer újra ősz jön.
English (US)