Megszülettem, havazott nagyon.
Csatakos, első lábnyomatom
Kárhozatom fehérjébe taposott -
Csattogott.
Egy pelyhes szárny-fogalom
Kobakomban szerény fényben ragyogott -
Mint csecsemő, úgy dadogott.
A második napon
Öntudatra ébredt a dalom.
Arctalan, első arculatom
Vad-tudatom kirakatán grimaszolt -
Hiba volt.
Nem kellett, hogy láthassam
Házatlanul, meztelenül vigaszom -
Hisz tünemény, mi tilalom.
A harmadik napon
Tintába nyújt tenyerem, karom.
Fekete, nedves hangulatom
Tanulgató ujjaimra csepegett -
Remegett.
Megijedt, hisz hirtelen
Színtelenség feküdt pici helyemen -
Mi itt van még a kezemen.
A negyedik napon
Észrevettem: Föld, ahol lakom!
Bármikor, mindig hazudhatom,
Ha unalom suttog nehéz fejemnek -
Helyemnek.
Az emberek csontokig
Poros ihlet velejéig temetnek -
Egy bolygóba, mit szeretnek.
Az ötödik napon
Hegedű lett szép gitár-dalom.
Szenvedett ő, jaj, nagyon-nagyon!
Fagyott-dalok, véres húrok rohadnak -
Hol ablak.
Ablakodnál zenéltek
Reménykedve: zongoráid fogadnak!
Hisz` húst hoztam a fogaknak.
A hatodik napon
Láttam én már utolsó napom.
Meglazul feszült markolatom,
Halogatom, mégis csak őt kutatom -
Nyugalom.
A tagadás elhallgat,
Felfalhatnak, csak szívem nem mutatom -
Ki éhes, egye tudatom.
A hetedik napon...
English (US)