Nem érzed, hogy a világ, amit építettél, most lángol,
Széthullik lassan darabjaira minden, míg csak nézel,
Feledésbe merül az élet, és utolér a földön itt a pokol.
Emberek válnak hamuvá játékaidnak nyomán,
Álmok és vágyak lesznek eltiporva, mik éltettek hajdanán,
Meghalni parancsodra, és félelemben élni,
Nézz szét, ember, mondd, hogy tényleg ezt akarod tenni?
Lehull a lepel, titok nem marad többé elrejtve,
Hogy állsz majd az Úr elé, ha mindennek itt a vége?
Halld meg a sikolyt, mit miattad zengenek ezrek meg ezrek,
Vedd észre, ebben a játékban mindenki csak szenved,
Mivé lett a föld, hogy egykor zöldellt a tavasz,
Most otthonok százait árasztja el a fekete gaz.
Lángol a világ, a fajdalom újra keresztre szegel,
Nézz szét, ember, mondd, te most mit teszel?
English (US)