a félbetört lelkeket.
Elnémult a tánccipők kopogása,
a zene valahol elveszett.
Álmában ébreszti föl a hajnal
a keserves zokogást.
És mintha átsuhanna a szobán
egy áttetsző látomás.
Esős napokon lustuló, gyöngéd
embriósorok.
Találkozást ígérők. Meséset.
Várj, indulok.
Fájdalmukban vigasztalja az Isten
a szétszakítottakat.
Középen megtörik egy ima,
abbamarad.
Május derekán keserves, nyöszörgő
hegedűszólamok.
Szeretnék hinni. Istenben, benned,
még nem tudok.
S` mint a javíthatatlanul szerelmes
várja, hogy érkezzen egy levél.
Én is úgy várom, Kedves,
hogy hozzám még visszatérj.
English (US)