Csakhogy számomra most is élnek.
Örökké hozzám beszélnek.
Mesélnek...
Az életről. Mely örök.
Temetőben nyugszanak hamvaik,
De kérdem én, ki van meghalva itt?
Ha hitünk szerint az élet isteni és örök,
Miért e gyászruhás körök?
Testről sokat, lélekről keveset mondanak.
Sírbolt, nehéz kövek alá beszorított életek,
Hogy is nyugodhatna meg így a képzelet?
Mennyivel szebb lenne és szabadabb,
Ha nem kötnénk röghöz a holtakat.
Akik élnek. Bennünk élnek. Újra!
Ködös, szürke, halottas hangulat,
Poshadó víz a krizantém alatt.
Nem kéne így. Nem így kellene lennie,
Az élőnek az életben van helye.
A halál csak egy szó, az élet, mi örök,
Állandó ellentét: Megyek és jövök!
English (US)