Az életem nagy része vágyakról szól.
Érthetetlen állapot az ilyen:
mosolya képként hadakozik szívemben.
Valójában senkihez sem tartozom,
de egyedül végrehajtani mindent borzalmas.
Természetemmel ellentétes arccal rendelkezem,
és nem vagyok képes változni.
Nem lehet elviselni, hogy gyalázatos árnyként
hanyatlik rám a világ.
Pillanatnyi hiány és keserűség a csontomig hatolt,
a szívemet megrontotta,
a gondolatomat megbéklyózta,
és eluralkodott rajtam a pánik.
Felőlem a menny volt, és a csodálat,
a fellegekbe vitt, aztán közönyével
le is taszított onnan.
Kizártak a mennyek országából,
már minden csak egy lecsengés,
az utóíz meg keserű.
Minden alkalommal fájdalmat okoznak
az emberi kapcsolatok.
Kudarcot vallott lényem hömpölyög tovább az életben
kiüresedve.
Torz arcom nézegetem a tükörben:
csődre jutottam.
English (US)