az enyészetbe
hogy átszivárogjon vele minden földi kín
a fényeken
de akkor megült a leomló hamuszürke köd
a holdfény sápadt részecskéi közt
nem lüktetett a fény a csillagokban
a hold körött sötét fátyolként
valami hűvös reménytelenség lebegett
amikor elment
hófehér csend lett
krizantém-illat lengett utána
elnémult lent és fönt a dal
elcsuklott a hang
a legszebb búcsúszó
örök-mosolyán felhővé lényegültek
a megdermedt könnyek
de tegnap újra eljött
és álmomban énekelt
még egyszer anyám
gyönyörű hangon
mint a tövismadár
English (US)