Grace Kelly is tagja volt Európa egyik legnagyobb szektájának?

Már az is épp elég aggodalomra ad okot, amikor egy magát vallási felekezetnek bélyegző szekta egyetlen elborult eszmének szentel a kelleténél nagyobb figyelmet. Azonban, ha eredetiség híján egyszerre több elképzelés is összevegyül egy közösségen belül, az biztos katasztrófát jelent.

A Naptemplom Rendjének képviselői egyszerre merítettek ihletet a templomosok és szabadkőművesek történelmi szerepéből, az UFO-hívők fantáziáiból, az új világrend filozófiájából, és a Napisten király valamint az apokalipszis eljöveteléből is. És ha ez nem lenne elég, egyik vezetőjük magát Krisztus reinkarnációjának tartotta.

Pusztán attól megcsömörlik az ember, ha az összeollózott elképzelésüket végig olvassa, mégis szép számmal akadtak, akik a rend eszméjét tekintették életfilozófiájuknak és készek voltak meghalni érte.

The Order of the Solar Temple

A The Order of the Solar Temple, azaz a Naptemplom Rendjét a belga Luc Jouret és a francia Joseph Di Mambro alapította, 1984-ben. A két férfi érdeklődési köre az ezoterikus tanok iránt különböző hátterük ellenére is hasonló volt, így amikor Di Mambro – aki addigra létrehozta a Naptemplom kultuszának elődjét, a The Golden Wayt – meggyőzte Jouret-et, hogy csatlakozzon hozzájuk, az örömmel mondott igent.

Jo Di Mambro és Michel Tabachnick (Fotó: Stephane Ruet/Sygma via Getty Images)

Jouret karizmatikus kiállásának köszönhetően gyorsan haladt előre a ranglétrán, olyannyira, hogy 1983-ban ő lett a rend vezetője és nagymestere. Még ugyanebben az évben saját rendet alapított, a Naphagyomány Nemzetközi Lovagi Lovagi Rendje névvel, a Golden Wayből kiválogatott híveivel. Hogy itt miért történt egyfajta különválás, nem igazán lehet tudni – nagy valószínűséggel bővíteni akarták a közösséget –, de az biztos, hogy 1984-ben a két rend egybeolvadt, és létrejött a Naptemplom Rendje, ami egyesítette a két szekta alapelveit.

Jouret vezetői kvalitásait előadóként és toborzóként hasznosította, valamint ő lett a nagymester is, míg Di Mambro a pénzügyi „mesterként” tevékenykedett, ami pontosan azt jelentette, amit az ember feltételez. Tehetős emberekből szedett ki szégyentelenül annyi pénzt, amennyit csak tudott. Emellett Európán kívül is terjeszkedni kezdtek, és a kanadai Quebecben egészen masszív hálózatot alakítottak ki. Di Mambro ingatlanokat is vásárolt itt – legális, és kevésbé legitim módon –, a szekta működését pedig egy biogazdálkodás álcája mögé rejtették, hogy senkinek ne szúrjanak szemet.

A québeci rendőrség szóvivője, Pierre Robichaud az arany palástot és egyébb kellékeket mutat a sajtónak, amit a Nagytemplom Rendjének vezetői viselhettek (Fotó: Profimedia)

Fohász egy kitalált Istenséghez

Működésüket pontosan úgy kell elképzelni, mintha az egy jól megírt forgatókönyv alapján készült volna. Eszméiket sajátos röpiratokban rögzítették, amit sokszor maguk a tagok sem értettek. A szertartásokon a keresztes lovagokat idéző köntöst viseltek, úgy tudni, hogy a rituálékat egy Tony Dutoit nevű tag rendezte – így talán nem is túlzó a forgatókönyves hasonlat. Azoknak a tanúknak a beszámolójából, akik túlélték a szekta működését, kiderült, hogy olyan dolgokat láttattak a rend tagjaival, amikről aztán elhitették, hogy isteni eredetűek. Ám a természetfeletti történések mögött egy másik tag állt: Jocelyne Di Mambro, Joseph Di Mambro felesége, aki különböző trükkökkel, zenei aláfestéssel és hologramok vetítésével vezette meg a rend tagjait.

A rend Tanácsa páholyokat hozott létre, amelyeket egy regionális parancsnok és három vén irányított. A ranglétrán való emelkedés szintenként történt, egy szint pedig három fokozatot rejtett magában, amelyhez beavatási szertartások keretében avatták fel a „felemelkedésre várókat”.

Michael Tabachnik (jobról a negyedik) a rend egyik magas rangú tagja, valamint a szekte követői (Fotó: Stephane Ruet/Sygma via Getty Images)

Eszméjükben egyértelműen keveredett az okkultizmus, a vallás, valamint az áltudományos magyarázatok, de a tagokat többek között lőni is tanították az apokalipszisre való felkészülés jegyében. Ennek ellenére is ártalmatlannak tartották őket, és ügyeskedéseik dacára többé-kevésbé sikerült a közfigyelem radarja alatt maradniuk.

A rend 1989-ben 442 főt számlált, akik szorgalmasan fizették a havi tagsági díjat, a tehetősebb tagok pedig milliós összegeket is adományoztak a The Order of the Solar Temple-nek, így egyes források szerint közel 100 millió dolláros alapvagyonnal bírtak.

Lehull az álarc

A tökéletes álarcon az első repedések akkor keletkeztek, amikor a ’90-es évek elején Jouret és Di Mambro között véleménykülönbség alakult ki. Jouret egyre szélesebb körben kezdett előadásokat tartani világszerte, Di Mambro azonban úgy vélte, hogy túl sokat árul el a működésükről, amivel felhívja magukra a figyelmet, ezért szabotálni kezdte Jouret előadásait, és pozícióját. Végül a nagymesteri rangjától is megfosztotta a maga köré gyűjtött, magas tisztséget betöltő hívek által.

A Nagytemplom Rendjének kápolnája a svájci Cheiryben (Fotó: CORR / AFP)

Azonban Di Mambro pozíciója is egyre inkább megingott, ugyanis nagyjából ezzel egy időben fia, Elie felfedezte, hogy a rend jelenései átverések, és ezt a többi tag előtt is felfedte. Ennek hatására rengetegen döntöttek úgy, hogy kilépnek és elhatárolódnak a csoportból – többek között Elie is –, sőt, az általuk adományozott pénzt is visszakövetelték.

Di Mambro, aki félt, hogy a megmaradt tagok szintén esetleges kilépést fontolgatnak úgy döntött, hogy módosít a korábbi tanokon és a rend számára egy másik bolygóra, a Szirius csillagra való átutazást és újjászületést hirdetett, ami egyet jelentett egy öngyilkos küldetéssel. Azzal érvelt, hogy a küldetésük a végéhez közeledik, és muszáj cselekedniük.

A rend 16 tagja, köztük 3 gyerek elégett holttestét találták meg a francia hatóságok, egy Pierre-de-Cherennes közelében fekvő erdőben (Fotó: Parrot-Ruet/Sygma/Sygma a Getty Images-en keresztül)

Tragikus végkifejlet

A szekta első áldozatai 1994. szeptember 30-án haltak meg. Tony és Nicky Dutoit mindössze annyi rosszat tett, hogy kisbabájukat Emmanuelnek nevezték el. Di Mambro-nak volt egy gyereke, aki szintén ezt a nevet viselte (és aki egyébként elutasította a szektában betöltött szerepét), és a nagymestert rosszul érintette, hogy a megkérdezése nélkül egy másik pár is ezt a nevet választotta. A gyereket Antikrisztusnak kiáltotta ki, és a családot megölette a szekta tagjaival.

Alig néhány napra rá a tűzoltókat két svájci helyszínre riasztották, ahol közel ötven ember holttestét találták meg. Fejlövés, fojtogatás (zacskót találtak többek fején) végzett többekkel, de sok áldozat teste a tűzben felismerhetetlenre égett. Jouret és Di Mambro is közöttük voltak, őket a fogászati feljegyzések alapján tudták azonosítani. 1994. október 5-én négy levél került napvilágra, melyből kiderült, hogy kollektív öngyilkosságot követtek el, a boncolás után kiderült, hogy egyes halottak szervezetében nagy mennyiségben találtak nyugtatót.

A rend öt tagjának holttestét találták meg egy a Montrealhoz közeli Morin Heightsban, egy leégett faházban, 1994. október 5-én (Fotó: Andre Pichette/AFP)

Kicsivel több, mint egy évvel később, 1995. december 15-ről 16-ra virradó éjszaka tizenhat embert – tizenhárom felnőttet és három gyermeket találtak – a francia határ közelében szintén megégve. 1995. december 23-án pedig a 16 holttestre bukkant egy vadőr egy elszigetelt tisztáson a Vercors-hegységben. Őket szintén a rend gyilkos küldetésének számlájára írták. Akárcsak azt a négy embert, akikre 1997. március 22-én a québeci Saint-Casimirben egy régi parasztházban bukkantak hasonló körülmények között.

A Naptemplom Rendjének cselekedetei arra késztették az európai kormányokat, hogy elkezdjék figyelemmel kísérni az új és nem hagyományos vallási mozgalmakat. A szóbeszéd szerint azonban a rend még ma is aktív, bár már nem akkora létszámmal, mint fénykorukban.

Forrás: 1, 2, 3