köd alól, ha rettegve kelek,
nem hiszem a karmazsint,
ezek nem azok a levelek.
Pedig úgy volt, hogy egyszer
- vagy a réges-régbe tűnt talán -
pislákolnak éveink
csupán az elmúlás asztalán.
Mert velük halunk majdan,
akár tudnak, akár felednek,
értelmét tagadva így
minden bűvös csóknak és tettnek.
Nyirkosan lóg az idő,
valami halk, valami gyenge,
emberszobrok s keresztek
várakoznak a kegyelemre.
Ez az ősz nem az az ősz,
köd alól ma rettegve kelek,
és könnyezem és hiszem:
ezek nem azok a levelek...
English (US)