Hogy a múltat hátam mögött hagyom.
Kár az összetört élet szilánkjait söpörni,
Melynek kínját a fáradt szív örökli.
Minden is kár, ha Te nem vagy,
Ilyenkor a napfény is megfagy.
Kár, hogy mást ajándékozol mosollyal,
De sajnos, kár dacolni is a pokollal.
Kár, mert attól még mással nevetsz,
S fáj kimondani, de mást is szeretsz.
Az életben sok mindent bánhatunk,
Én azt, hogy nem együtt szárnyalunk.
Lehetne szép és jó ez az élet,
Ha nem akarnálak ennyire Téged.
Kár, hogy ennyire ragaszkodom
Kár, hogy elmúlt a kamaszkorom.
Minden is kár, és a boldog órák
Magukba zárják a szerelem kódját,
Megérthetetlen ez, távoli világ,
Miben Te nem vagy más, csak diák.
A múltam mégis magam mögött hagyom,
Mert nem a szomorúságot akarom.
Kár, mert tudom, Veled boldog lennék,
Ha Te számomra több lennél, mint emlék.
Hogy emlék lettél, kár, de a te döntésed,
Miattad vált drámává ez a történet.
Kár, mert kincs vagy, fel sem fogod,
Hogy Te jelented a paradicsomot.
English (US)