Gyerekkori trauma jele is lehet, ha folyton bocsánatot kérsz

Ha folyton indokolatlanul bocsánatot kérsz, akkor jó eséllyel gyerekkori trauma húzódik meg a viselkedés hátterében Daniel S. Lobel klinikai szakpszichológus szerint. „Sokaknál ez a tünet annak a következménye lehet, hogy a szülők gyakran a gyerekre hárították a felelősséget” – írja a szakember. Amikor olyanért is hibáztatják a szülők a gyereket, amire nincs hatása, akkor működésbe léphet benne az a megküzdési mechanizmus, hogy inkább vállalja tiltakozás nélkül mindenért a felelősséget – azaz gyakran kér bocsánatot akkor is, ha nem lenne szükséges. Bár a proaktív felelősségvállalás bizonyos körülmények között enyhítheti a büntetést, ez a viselkedés újra és újra traumatizálja az embert.

Természetesen nem arról van szó, hogy a gyerekeknek felelősségvállalás nélkül kellene felnőni, sőt, a pszichológus szerint a jó szülők engedik, hogy a gyerekek a saját döntéseikért és tetteikért felelősek legyenek, mert ezen keresztül tanulják meg ezt a rendkívül fontos készséget. A probléma akkor kezdődik, amikor olyan dolgokért kezdik hibáztatni a gyereket, amire nincs hatása. Ezzel a szülő nem tanít a gyereknek semmit, hanem csak azért teszi, hogy ne kelljen felelősséget vállalnia a saját hibáiért és kudarcaiért. A pszichológus egy példán keresztül írta le, milyen gyerekkori trauma állhat a gyakori, indokolatlan bocsánatkérés mögött.

Barry története

Barry egész évben várta az érettségit. Az egyik szülő nagy bulit rendezett az egész osztály számára, buszt biztosítottak az eseményhez. A busz menetrend szerint este hatkor indult volna. Barry aggódott, hogy az édesanyja későn juttatja el a buszhoz, és lemarad a buliról. Barry néhány nappal korábban emlékeztette az édesanyját, mennyire fontos, hogy időben érkezzen, erre az anya idegesen így válaszolt: „Olyan önző vagy. Csak magadra és a hülye bulidra tudsz gondolni. Annyira hálátlan vagy.”

A parti napján Barry ideges volt, attól félt, hogy az anyja nem viszi ki időben a buszhoz, de attól is tartott, hogy ha bármit mond neki, az anyja újra elkezdi szidni. Amikor eljött az ideje, hogy elinduljon a partira, az anyja épp telefonált. Barry próbált jelezni neki, de az anyja nem vett róla tudomást. Barry elkészült, és 20 percig nézte az órát, mire az anyja kijött a hálószobájából, és közölte vele, hogy készen áll, hogy elvigye. A kocsiban nem szólt hozzá semmit. Barry remélte, hogy a busz valahogy késik, és még mindig ott lesz, amikor megérkeznek. Elszontyolodott, amikor az üres buszmegállóhoz értek.

Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)

Hazafelé az autóban Barry elmondta az anyjának, hogy nagyon szomorú és csalódott, amiért lemaradt az eseményről. A következő beszélgetés zajlott le köztük.

• Anya: Nem, nem, nem! Ne engem hibáztass, hogy lemaradtál a hülye buliról.
• Barry: Biztos vagyok benne, hogy a többi diák időben elérte a buszt.
• Anya: Ez a te hibád. Az egész heti nyaggatásod miatt stresszeltem.
• Barry: Szerintem azért késtük le a buszt, mert túl sokáig telefonáltál a barátnőddel.
• Anya: Te hálátlan kis kölyök. Én veszem a fáradságot, hogy eljuss a hülye bulidra, és te így bánsz velem.
• Barry: Lekéstük a buszt.
• Anya: Épp a barátnőmmel beszéltem arról, hogy milyen stresszes vagyok miattad. Bárcsak meg se születtél volna!
• Barry: Bocsánat.
• Anya: Tönkretetted az egész hetemet.
• Barry: Sajnálom.
• Anya: Tönkretetted az egész életemet.
• Barry: Sajnálom.
• Anya: A gyerekvállalás volt életem legnagyobb hibája.
• Barry: Sajnálom.
• Anya: Ajánlom is.

Barry többször is elmondta az anyjának, hogy sajnálja, mert tudta, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy az anyja abbahagyja a veszekedést. Tapasztalatból tudta, hogy ha megpróbálja az anyját felelőssé tenni bármiért, az azzal jár, hogy az anyja áldozatot csinál magából, és őt ostorozza. Az egyetlen módja, hogy megállítsa, az volt, hogy bocsánatot kért, a jövőben pedig megpróbálta elkerülni ezt a helyzetet.

Barry megtanulta abból, hogy gyerekkorában következetesen így bántak vele, hogy csak úgy kerülheti el a szóbeli bántalmazást, ha megelőzésképp bocsánatot kér. Ezt minden kapcsolatára általánosította felnőttként, még akkor is, ha a legtöbb kapcsolata nem bántalmazó. A kapcsolataira káros hatással van a sok szükségtelen bocsánatkérés, sokan kihasználják, mert ez a viselkedés gyengeséget és alárendeltséget sugall, illetve rontja Barry önértékelését és önbizalmát is, mivel minden nézeteltérésbe és konfliktusba úgy megy bele, hogy elfogadja, hogy téved.

„Ahhoz, hogy felnőttként Barry kigyógyuljon ezekből a gyermekkori sebekből, el kell köteleznie magát, hogy semmilyen körülmények között nem fogadja el, ha mások ostorozzák – írja a pszichológus. – Gyermekként nem tudott szabadulni a mentális problémákkal küzdő szülővel való kapcsolatától, de felnőttként már nem kell ezt eltűrnie. Ezután szabadon vállalhatja a felelősséget az általa elkövetett hibákért, de nem mások hibáiért.”

Via