Miközben a levelek közt halkan muzsikál a szél.
Némelyik levelet lágyan simogatja,
S van, amelyiket meg is táncoltatja.
Örök paradicsom e hely, megérinti az embereket,
Felnőttet, öreget és minden gyermeket.
Felettem kókusz csüng, számban érzem az ízét,
El tudom felejteni városom fakó színét.
A tenger hullámzik halkan, csendesen,
Miközben gondolataimat rendezem.
Az egyik gondolat szebb, mint a másik,
De ami lett belőle, az már nem hiányzik.
Itt lettem szerelmes valamikor rég,
A homokszemek együtt jól megőrizték.
Most újra szerelmes lettem, de tudom, hiába,
Mert mibe szerettem bele? E csodás látványba.
English (US)