Épp csak túl vagyunk a világpremieren. Elégedett vagy a filmmel? Most láttad először?
A premier előtt már kellett néhány interjút adnom, és nagyon kényelmetlenül éreztem magam, mivel úgy kellett róla beszélnem, hogy semmit nem láttam belőle. Ez a mostani már egy sokkal jobb helyzet: végre tudom, miről beszélek. A filmet pedig élvezet volt nézni, már csak azért is, mert három nő történetét meséli el, és egy csomó jelenetben benne se vagyok. (nevet)
Persze forgatókönyv formájában nyilván olvastam az egészet, de annak is már másfél éve, így rengeteg részletre már nem emlékeztem. A saját jeleneteim azért megvoltak fejben, hiszen ott voltam a forgatásukon. (nevet) A Barátnők sztorija nagyon gazdag történésekben, a rendezőnk, Emmanuel Mouret már a forgatáson is mondta, hogy ez a film igazából a vágószobában fog összeállni, ezért nem lehettem biztos abban, mi marad meg a sok leforgatott jelenetemből.
Elő szokott fordulni veled, hogy leforgatsz egy filmet és alig ismersz rá arra, amit aztán a mozivásznon látsz?
Velem még nem történt ilyen. Persze olykor meg tud lepni, hová kerül egy jelenet a vágás során, vagy hogyan változnak meg a hangsúlyok a vágás hatására, de olyan még nem volt, hogy alig ismertem rá a filmre, amit leforgattam. Persze az előfordul, hogy a kész film rosszabb, mint a forgatókönyv volt. Vagy éppen jobb. Vagy beleképzelek valamit a filmbe, miközben dolgozom rajta, és a végső változatban már nem látom ezt viszont. De ez is egy izgalmas része a munkánknak.
Camille Cottin (Fotó: Stephane Cardinale – Corbis/Corbis via Getty Images)
Most épp egy francia munkád kapcsán vagy itt Velencében, de közben olyan nagy hollywoodi filmekben is szerepelsz, mint a Szeánsz Velencében, a Szövetségesek vagy A Gucci-ház. Nagy rizikót vállaltál, amikor az angol nyelvű filmgyártás felé vetted az irányt?
Szeretek kockáztatni. Az a fajta ember vagyok, aki könnyen beleugrik dolgokba, majd utólag sokszor megbánja a döntéseit. (nevet) Mindig előre látom a rizikót, de nem szoktam megijedni tőle. Szeretek új területekre tévedni és felfedezni dolgokat. Imádom a kalandokat, márpedig nincs kalandozás kockázat nélkül. A kockázatvállalásnak azonban időnként meg kell fizetni az árát: néha előfordul, hogy olyan területre tévedsz, ahol valójában semmi keresnivalód nem volt. Ez ezzel jár.
A karaktered is kockáztat egy nagyot…
Igen. Hoz egy döntést, miszerint nem szeretne szerelmet az életébe. A szenvedély szerinte hosszabb távon soha nem vezet semmi jóra, ezért ki akarja zárni az életéből. Racionálisan, észérvek mentén szeretne élni. Kontroll alatt akarja tartani az életét. Ezzel könnyen együtt tudok érezni. Emlékszem, fiatalon velem is megtörtént, hogy teljesen megszállottja lettem egy srácnak, aki magasról tojt rám. És ez kínosan hosszú időszakot jelentett az életemben. Éreztem, hogy nagyon kellemetlen ez az egész, meg akartam szabadulni az érzéstől. Szabad akartam lenni, nem akartam, hogy az érzelmeim olyasvalakihez kössenek, akit teljesen hidegen hagyok. De nem voltam képes rá, a vágyaim teljesen eluralkodtak rajtam. Megértem Alice-t, hogy sosem szeretne hasonló helyzetbe kerülni. Sok jót szoktak mondani a szerelemről, ám sokszor rengeteg szenvedéssel jár. De tény, hogy létezik egy gazdagító, rejtélyes, csodálatos és végtelenül pozitív fajtája is, ami szintén együtt jár a szenvedéllyel, de nem a pusztító fajtájával. A legtöbben ezt a szerelmet szeretnénk megtalálni, de sokunknak nem sikerül.
Viszont a Barátnők egy vígjáték,
a karakteremet pedig az teszi komikussá, hogy ugyan a többieknek folyton arról papol, hogy neki nem kell szerelem és szenvedély az életébe, sőt olykor még ki is oktatja őket ezzel kapcsolatban, végül pontosan az ellentétét teszi annak, amiről másoknak prédikál. Szerelmes lesz, törékeny, sebezhető, ráadásul örül annak, hogy szerelembe esett.
Csak nehéz ezt bevallani akkor, ha előtte valaki évekig arról papolt, hogy neki nincs szüksége a szerelemre. (nevet)
Barátnők (2024)
Volt olyan pont az életedben, amikor kiábrándultál a szerelemből? Elhitted valaha, hogy sosem találod meg az igazit?
Nem kerültem ilyen helyzetbe, viszont a pszichoanalízis rengeteget segített nekem abban, hogy nyitottabbá váljak és megtaláljam azt, akit keresek. Egyszerűen meg kell tanulnod helyet csinálni valaki másnak az életedben. Ez nem jelenti azt, hogy boldogtalan vagy egyedül: egyedül is lehetsz elégedett és boldog. Egyszerűen ahhoz, hogy igazán be tudj fogadni egy másik embert is az életedbe, dolgoznod kell magadon, meg kell oldanod bizonyos problémáidat, mielőtt készen állnál rá.
Mit gondolsz, mit mond ez film a modern szerelemről?
Nem hinném, hogy a Barátnők a modern szerelemről szól. Egyszerűen csak a szerelemről szól. Ez egy időtlen mozi, a történetnek nem is feltétlenül kellene a mában játszódnia. Ez a sztori megtörténhetett volna a hetvenes években is.
Szenvedélyt az ember nemcsak egy másik ember iránt érezhet, hanem akár a munkája iránt is. Számodra színészként fontos a szenvedély? Segít a munkádban?
Ég bennem szenvedély a hivatásom iránt, de már valamivel kevésbé, mint régen. Ennek talán ahhoz lehet köze, hogy többször megégettem már magam. Teljesen beleszerettem egy filmbe, mindent beleadtam, és a végeredmény messze nem igazolta az elképzeléseimet.
Ahhoz, hogy ezt a szakmát hosszú távon csináld, nagyon szeretned kell. Ez kell ahhoz, hogy akárhányszor lezuhansz a földre, legyen erőd újra meg újra talpra állni. Ha valaki nem szereti igazán, az előbb-utóbb úgyis más irányba megy vagy egyszerűen csak kihullik belőle.
Szerencsés vagyok, hogy sok olyan világsztárral dolgozhattam már, akik hosszú évtizedek óta benne vannak a szakmában, és a mai napig érzem bennük a tüzet. Olyanokról beszélek, mint Brad Pitt, George Clooney vagy Matt Damon.
Fotó: Stephane Cardinale – Corbis/Corbis via Getty Images
Viccesek a Clooneyval felvett kávéreklámjaid. Mesélsz arról, milyen ember?
Elsősorban vicces és csodás fickó. Kedves és törődő. Eléri, hogy a társaságában el tudj lazulni. Mellette minden olyan könnyűnek tűnik. Sokat érdeklődik, kérdez. De mesélni is nagyon tud. Imádja az életet, és ez ragadós. Nagyon pozitív energiák lengik körül, teli van szenvedéllyel, és a környezetében mindenkire odafigyel.
Össze lehet hasonlítani az angol és francia nyelvű munkáidat?
Amikor angol nyelven forgatok, egy kicsit mindig jobban oda kell figyelnem a technikára. Például amikor Kenneth Branagh-al forgattam a Szeánsz Velencébent, hatalmas figyelmet fordított az akcentusomra, főképp arra, hogyan ejtem a t betűimet. Shakespeare-színészként számára ez rendkívül fontos. Amikor francia nyelven játszom, nem nagyon kell ilyenekre figyelnem, az alakításom „természetesebben” jön.
A Barátnőkben fontos szerep jut a hűtlenségnek. Ha az ember sok francia filmet néz, egy idő után joggal érezheti úgy, hogy a franciák számára a megcsalás nem is olyan nagy dolog. Mit gondolsz erről?
Ezt cáfolnom kell. A közhiedelemmel ellentétben a franciák sem veszik könnyedén a hűtlenséget.
Azt mondod, ne csald meg a francia nőket?
Hát, engem biztosan ne csaljon meg senki! (nevet)
Másképp gondolkozol a szerelemről és a hűségről a Barátnők hatására?
Nem hinném. Azt hiszem, bizonyos értelemben erkölcsös ember vagyok. Nagyon megérint a hűség és az integritás, és szeretem azt a fajta összetettséget, amit egy kapcsolatban létrehozol általa. Tetszik, hogy a hűség fogalma árnyalt, nem pedig egyszerű, nem fekete-fehér.
Úgy látom, minél hosszabb ideig vagy együtt valakivel egy párkapcsolatban, annál inkább rájössz, hogy vannak dolgok, amelyeket korábban elképzelni sem tudtál volna, hogy elfogadsz, de később már más szemszögből látod őket – mert felnősz, mert az élet változik, mert gyönyörű dolog egy párt alkotni valakivel.
De végső soron ez mindig két egyén között zajlik, ezért rugalmasnak kell lenned. A film nem változtatta meg a korábbi nézőpontomat, de elgondolkodtatott és megerősített néhány ösztönös megérzésemben.
Mit gondolsz az intimitás-koordinátorok szerepéről egy forgatáson? Úgy látom, sok francia rendező ódzkodik tőlük. Úgy érzik, mintha a művészi szabadságukban korlátoznák ezzel őket.
Olykor szeretek egy színész coach segítségével készülni egy szerepre, de ezt nem mindig mondom el a rendezőknek. Ez azért van, mert egyszer előfordult velem, hogy szerettem volna transzparens lenni, és elmondtam, erre a rendező furcsán kezdett viselkedni velem, bizalmatlanná vált, azt éreztette, mintha megfosztanám őt valamitől, sőt ki is jelentette, hogy nem akarja, hogy mással dolgozzak a szerepen, kizárólag vele. Pedig az a helyzet, hogy szívesen próbálnék én rendezőkkel, csak a helyzet az, hogy a filmezés annyira felgyorsult, hogy ma már alig van idő filmkészítéskor a rendezővel próbálni. Egyszer-kétszer elolvasod a szöveget, és máris forog a kamera. Én a színházból jövök, szeretem, ha van időm megemészteni egy szöveget, kérdéseket feltenni és hagyni, hogy érlelődjön bennem.
Camille Cottin a Barátnők premierjén, a 2024-es Velencei Filmfesztiválon (Fotó: Pascal Le Segretain/Getty Images)
Ma már úgy gondolom, hogy a színész coach segítsége kizárólag az én dolgom. Ez az én munkám, az én munkafolyamatom, ezért senki másra nem tartozik. És tudod mit? Azt tapasztaltam, hogy ennek soha nincs semmilyen negatív hatása. Ez csupán a munka része, és a rendező ettől még úgy irányíthat engem, ahogyan csak akar. Ahogy a színész coach, úgy az intimitás-koordinátor segítsége is csak egy újabb próba. Egy lehetőség arra, hogy a segítségükkel jobban megemésszünk, alaposabban átgondoljunk egy szerepet vagy egy jelenetet. Tudom, hogy vannak rendezők, akik úgy érzik, ezzel beavatkoznak az alkotói folyamatukba, de szerintem ez marhaság.
Egy szexjelenet is csak egy koreográfia. Érdekes módon ha egy jelenetben meg kell ütni valakit, azonnal megjelenik a helyszínen egy kaszkadőr-koordinátor, és az ő jelenlétét mindenki természetesnek veszi, az intimitás-koordinátoroktól meg sokan ódzkodnak.
Mert feltételezzük, hogy mindenki tudja, hogyan kell szexelni, de nem mindenki tudja, hogyan kell hatásosan ütni.
Igen, de a legtöbb esetben a filmekben nem valódi szexet látunk. Mármint én még soha nem szexeltem igaziból a kamerák előtt. És pont ez a lényeg: valaki segít abban, hogy elérd azt a hatást, hogy valóságosnak tűnjön, miközben nem az. De persze nem mindenki egyformán kezeli ezt. Vannak emberek – nők és férfiak egyaránt –, akik teljesen komfortosan érzik magukat meztelenül vagy szexjelenetekben, míg másoknak ez sokkal nehezebb. Ezért gondolom azt, hogy ha bárki részéről is igény van rá, egy intimitás-koordinátor jelenléte sokat segíthet. Ennek fel sem kellene merülnie kérdésként. A dolgok szerencsére változnak és a jó irányba haladnak, de ez egy lassú folyamat.
Mostanában főképp francia nyelvű munkáid voltak. Készülsz valamilyen angol nyelvű szerepre is?
Van egy fejlesztési fázisban lévő munka, ahol egy sztárral dolgozunk együtt, de még nem tart abban a fázisban, hogy beszélhessek róla. Most épp színházban játszom francia nyelven és eléggé félek tőle. Egy német írónő, Katharina Volckmer könyvéből készült, és az a címe, hogy A zsidó farok. És hidd el, sajnálom, hogy pont most fogyott el az időnk, mert szívesen mesélnék róla. (nevet)
A Barátnők című film már látható a magyar mozik műsorán.
The post „Ha meg kell ütni valakit, természetesnek vesszük, hogy hívunk kaszkadőrt. Ha szexről van szó, miért nem természetes, hogy kérünk segítséget?” first appeared on nlc.
English (US)