Hogy idetartozunk.
Pedig idelent csak szerepet
Játszhatunk.
Idelent minden úgy megfakult,
Eltorzult,
Kicsorbult,
Egymásért vívott harcunk
Talán a végletekig fajult.
Elsárgult lapokra írunk
Most néhány szót,
Hogy az előző életünk mindig
Miről is szólt.
Próbáltuk a jót érteni,
Érezni,
Akarni,
Mi mégis hagytuk veszni, és
Takartuk, hogy erről senkinek
Soha nem szólni.
Emberek csúnyán
És némán figyelnek,
Berozsdált furcsa tekintetek.
Sompolyogva társulnak,
Nyúlnak felénk hideg kezek,
Elfogadni egymás döntését
Néha
És nehezen lehet.
Miért borult ránk
E szürke árnyék,
Miért ereszkedett ily erős
Fal közénk...?
Milyen mederbe értünk,
Melyből a feljutás reménye
Szárnyat bontó
Angyal fénye...!
Álom s valóság szálai ezek,
Mint kibontott haj,
Mi egykor dús volt,
Most látszik véknyulni.
Ahogy egy könnyű test
Szürke és megfáradt,
Ritkuló csontjai.
Megpihenni szeretnénk
Még pár órára.
Kijutva a fekete vízből,
Elvont homály sűrűjéből,
Még pár órára
Imáinkba foglalva,
Ahogy azt régen is akartad.
English (US)