mért? Mázas díszleten átlát a szemem.
Minek magad képzelettel becsapni,
hiú ábrándba merülni szüntelen?
Te talán azt hitted, hogy szerettél?
Talán elhiszed, hogy őszintén szeretsz?
Nézd, most a magad bolondja lettél,
és sajgó, fájó múlton keseregsz?
Mutasd meg nekem, mit hoztál te hozzám,
engedd, hogy csak magadért szeresselek!
Ne hagyd, ne hagyd, hogy erre kérleljelek!
Felelek neked, mint tanárnak órán,
mint ki csak az igazat hirdeti...
És porlón lehullnak az áltatás díszei.
English (US)