Hansi Flick elhozta azt a dinamikát, ami eddig hiányzott a Barcából

A szezon előtt még teljesen mások voltak az erőviszonyok. A pályán és azon kívül is ezer sebből vérző Barcelona a nyáron csak Dani Olmót tudta hazacsábítani, miközben Joao Cancelo, Joao Félix, Sergi Roberto és Ilkay Gündogan is elhagyta a csapatot. Ronald Araújo, Frenkie De Jong és Gavi már régóta sérültek voltak, az első meccsek után pedig Andreas Christensen, Marc Bernal, Fermín López és Olmo is csatlakozott hozzájuk. Úgy tűnt tehát, hogy az időközben Kylian Mbappéval felturbózott Real Madrid sima rajt-cél győzelmet arathat idén.

Flick együttese azonban a körülmények ellenére eddig nagyon meggyőző játékot nyújt, és kilenc forduló után teljesen megérdemelten vezeti a bajnokságot.

Még mielőtt részletesen belemennénk a Barcelona játékának elemzésébe, érdemes szót ejteni a jelenlegi keret adottságairól. A már említett alapemberek sérülései miatt Flick kényszerhelyzetben van, de a katalánok kerete eleve rendkívül fiatal. Az FBref adatai alapján idén a Barcelonánál 24,9 év az átlagéletkor, ami a második legfiatalabbnak számít a La Ligában. A keretprofilon jól látszik, hogy mindössze három olyan játékosa van a csapatnak, aki elmúlt 29 éves, de a karriercsúcsot jelentő 24–29. közötti életszakaszban sincsenek túl sokan. A tíz legtöbbet foglalkoztatott játékos közül öten 21 évesek, vagy annál fiatalabbak. Ebből a csoportból Lamine Yamal (89 százalék) és Pau Cubarsí (82 százalék) töltötte a legtöbb időt a pályán, de kiemelendő Pedri 72 százalékos játékperc-kihasználtsága is, aki ezelőtt rendszeresen küzdött sérülésekkel.

Ez a fajta fiatalság érződik a Barcelona játékán is. Az utóbbi évek katalán kudarcainak többsége ahhoz köthető, hogy intenzitásban nem tudták felvenni a versenyt az erősebb ellenfeleikkel. Flick érkezésével viszont újra lett lendület és agresszivitás a játékban, amik mellé ráadásul eredményesség is párosul. A letámadás intenzitását többféle módon lehet mérni; legegyszerűbben a PPDA-val, amely azt mutatja meg, hogy egy csapat hány passzt enged az ellenfelének a támadó- és a középső harmadban, mielőtt valamilyen védekező akcióval megszakítaná a labdajáratást. Mi most egy nagyon hasonló módszert alkalmaztunk ennek meghatározására; az FBref adati alapján az ellenfél támadó- és középső harmadban történt labdaérintéseit osztottuk el a szerelések számával. Ugyanúgy, mint a PPDA esetében, a kisebb szám itt is intenzívebb letámadásra utal. Ahogy azt az ábra is mutatja,

a Barcelona a második helyen áll a rangsorban, vagyis ezen módszertan alapján csak egyetlen csapatnak (Monaco) intenzívebb a letámadása az öt európai topligában, mint Flick együttesének.

Ez az agresszív presszing nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy az öt európai topligában szereplő csapatok közül toronymagasan a Barcelona szerezte a legtöbb gólt (28), de a kidolgozott helyzetek minőségét illetően is az első (22,3-as xG).

Az agresszív letámadás célja, hogy a labdát az ellenfél térfelén a lehető legrövidebb idő alatt megszerezzük. Ennek érdekében még a Barcelona védői is nagyon magasan helyezkednek, amit a kiprovokált lesek száma is jól mutat. Az eddig lejátszott kilenc fordulóban a katalánok ellenfeleit összesen 62-szer állították meg lesen, ami a duplája (!) a rangsorban második helyen álló Brighton értékének.

A Barcelona lescsapdája egyelőre jól működik, de az is látszik a számokból, hogy nagy kockázat van ebben a játékban. A Flick-csapat ugyanúgy kilenc kapott gólnál tart a bajnokságban, mint a Leganés vagy a Rayo Vallecano, de az xGA, vagyis az ellenfelek helyzeteinek minősége alapján még ennél is többet, tízet kellett volna kapnia. Szintén sokatmondó adat, hogy a Barcelona átlagosan 0,11-es xG-jű lövéseket enged az ellenfeleknek, aminél csak a Valladolid (0,12) és a Valencia (0,14) védelme teljesít rosszabbul. Ez is azzal hozható összefüggésbe, hogy a magas védekezés miatt az ellenfelek többször kerülnek nagy gólhelyzetbe a Barcelona ellen.

Persze, amíg a Barcelona több gólt rúg, mint amennyit kap, nem lesz gond. A csapat támadójátéka pedig működik.

Több játékost is ki lehetne emelni, de egyelőre a Lamine Yamal–Raphinha–Robert Lewandowski hármas az, amely húzza a Barcát. A még mindig csak tizenhét éves Yamal az Európa-bajnokságon nyújtott csúcsformáját átmentette a klubszezonra is, és kilenc forduló után egy gólnyira van a tavalyi teljesítményétől (jelenleg négy góllal és öt gólpasszal áll a La Ligában, tavaly öt góllal és öt gólpasszal zárt).

Az Eb legjobb fiatal játékosának megválasztott szélső nagyon érett játékot nyújt, és gyakorlatilag nincs olyan támadás, amelyben ne venne részt. Flick 4–2–3–1-et vagy 4–3–3-at játszik, de a balszélső poszton általában rotálni szokta Ferrán Torrest és Raphinhát, akik közül utóbbi gyakran behúzódik a pálya közepére. Ilyenkor Yamal az egyetlen, aki az oldalvonal mellől indulva képes megbontani az ellenfél védekezését. Az öt európai topligában szereplő játékosok közül Yamal próbálkozott eddig a legtöbb csellel (70), de ahogy azt az alábbi ábra is mutatja, a spanyol szélső a kialakított helyzetek számát tekintve is jól áll. Yamal eddig tizenhárom kulcspasszt és öt asszisztot osztott ki, amivel nagymértékben hozzájárult a Barcelona jó szezonrajtjához.

A kialakított helyzetek számát tekintve viszont Raphinha mindenkit leköröz. Flick érkezése talán a brazilra volt a legjobb hatással, aki utoljára a Leedsben nyújtott ennyire jó teljesítményt. Kilenc forduló alatt Raphinha öt gólt lőtt és négy gólpasszt osztott ki, összességében pedig 32 gólhelyzetet alakított ki a csapattársai számára. Raphinha formajavulásában nagy szerepe van annak, hogy Flick 4–2–3–1-ben behúzta őt Lewandowski mögé a pálya közepére. Ebben a pozícióban játszva Raphinha elsődleges feladata, hogy mélységi futásokkal támadja a kaput – a brazil már több gólt is szerzett idén ilyen szituációból.

Ugyanakkor ez a szerepkör arra is lehetőséget ad számára, hogy a vonalak között mozogva felvegye a belső védők progresszív passzait. A pálya közepéről indulva Raphinha sokkal nagyobb veszélyt jelent a kapura, emellett a csapattársait is könnyebben helyzetbe tudja hozni.

A 27 éves szélső teljesítménye akkor is kiemelkedő, ha a labda nincs a közelében.

Ebben a szezonban Raphinha meccsenként átlagosan 1142 métert fut magas intenzitással, vagyis 20 km/óra feletti sebességgel, ami a második legtöbb a legalább 450 percet játszó játékosok között a La Ligában. A legtöbbet ebből a mélységi beindulásai során profitálja a Barca, amely a brazil nélkül biztosan nem lenne az a dinamikus, agresszív csapat, amit látunk.

Lewandowskit tavaly rengeteg kritika érte a teljesítménye miatt. Mi is külön cikkben foglalkoztunk azzal, hogy a lengyel csatár formája visszaesett a korábbi évekhez képest. Azonban arra is felhívtuk a figyelmet, hogy a csapat is megváltozott körülötte, és Lewandowski nem kapja meg azt a támogatást, amit régebben. Az írást azzal zártuk, hogy Lewandowski klasszis játékos, akinek a szokottnál visszafogottabb teljesítménye valószínűleg csak átmeneti.

Nos, az új szezonban a 36 éves csatár újra formába lendült és tíz találatával jelenleg vezeti a La Liga góllövőlistáját. Lewandowski 36 lövésből és 9,68-as xG-ből érte el ezt a tíz gólt, vagyis a helyzetei minőségének megfelelően teljesít. A 0,27-es xG/lövés-mutató pedig kifejezetten jónak számít még a középcsatárok esetében is – ez egyszerre dicséri Lewandowski helyzetfelismerését és a csapattársak kiszolgálását. A lengyel góljai ráadásul – a meccsek pillanatnyi állása alapján – értékesek voltak a katalánok számára:

• A Valencia ellen az ő duplájával fordítottak.
• A Bilbao elleni győzelem során 1–1-es állásnál talált be.
• A Villarreal elleni 5–1-es siker alkalmával ő szerezte az első két gólt.
• A Getafét az ő góljával verték 1–0-ra.
• Az Alavés ellen mindhárom gólt ő rúgta.

Mindezt azért fontos kiemelni, mert gól és gól között is van különbség: 2–0-s vezetésnél lőni egy harmadikat nem bír ugyanakkora értékkel, mint 0–0-nál betalálni. Lewandowski góljai pedig fontos pontokat hoztak a Barcelonának.

Csakúgy, mint Raphinha esetében, Lewandowskinál is érdemes felhívni a figyelmet a labda nélküli játékra. A lengyel

egyre többet lép vissza az ellenfél térfelének közepére, amivel magasan tartja a védelmi vonalat,

így Raphinhának van területe mélységi futásokkal támadni a kaput. A másik fontos változtatás, hogy letámadáskor Lewandowski a visszalépő hatos felé vezető passzsávot zárja, és a nála fiatalabb, gyorsabb Raphinha–Yamal páros az, aki a kapust és a belső védőket zavarja. Flick ezzel próbálja meg fizikálisan óvni a 36 éves csatárát.

Az újjáalakuló, fiatal Barcelona tehát egyelőre nagyon jól néz ki, és bőven a várakozások felett teljesít. Az igazi erőpróba azonban csak most következik: a válogatott szünet után a katalánok egy héten belül játszanak

• a Sevillával (otthon),
• a Bayern Münchennel (otthon)
• és a Real Madriddal (idegenben).

Különösen a Bayern München elleni Bajnokok Ligája-összecsapás lehet mérvadó, miután a legutóbbi hat egymás elleni találkozót kivétel nélkül a németek nyerték, ráadásul brutálisan nagy, 22–4-es gólaránnyal. Ha a Barca azon a meccsen is hozni tudja azt az intenzív játékot, ami eddig jellemezte, és nem kap ki a Bayerntől, akkor kijelenthető, hogy Flick jó úton jár.

Három napra rá pedig jön a szezon első el Clásicója, ahol a Barcelona szintén nyeretlen maradt a legutóbbi négy tétmeccsen.

A szerző Kovács Gábor, a Ferencváros adatelemzője. 

Kapcsolódó

Sikeredzője helyett Gerával menekül a Kecskemét: mentőöv, vagy átszállójegy az NB II-be?

A válogatott meccsidőszak a kluboknál az edzőcserék ideje: az NB I-ben a sereghajtó Kecskeméti TE vezetősége határozta el magát a váltásra, a klubbal nemrég még ezüstérmet ünneplő Szabó István helyére Gera Zoltán került. Fenntartható-e sokáig a túlteljesítés és van-e értelme ennek a váltásnak?

The post Hansi Flick elhozta azt a dinamikát, ami eddig hiányzott a Barcából first appeared on Rangadó.