szólítanának az eltávozott szeretteim.
Az emlékezés tárházának kulcsa kattan
a régi, rozsdás zárban, előbújnak kedves
és fájó történések, szavak, mulasztások.
Hiábavalóság már gyötrődni ezeken,
hagyjuk őket ott, ahová már végleg tartoznak.
Minden ember lelkében van egy kis temető,
mélyen elásva porladnak régi csontvázak.
Az idő sok sebet begyógyít, de ha mégse tenné,
bízzuk őket Arra, Ki mindent bölcsen intéz.
English (US)