Talán visszatértek Mindenszentek napján.
Szívem összeszorul, markolja a bánat.
Megfeneklett sorsom élet-tengerpartján.
Már az őszben járok, s halvány Napom fénye,
elcsuklik a hangom, mikor szólni vágyom,
nem mutattok utat nekem úgy, mint régen.
Úgy érzem, itt vagytok, de csak múló álom.
Fellobbant gyertyáink lassan végigégnek,
életünk mécsese halványan pislákol.
Ha majd földi utunknak eljön a vége,
jöjjetek le értünk az égi világból!
Jó Anyám, jó Apám, ott a végtelenben
készítsetek nekünk jó égi ebédet!
Mert az idő rohan egyre sebesebben!
Csupán egy pillanat a nekünk szánt élet.
English (US)