kifordul magából önző ember végleg.
Aggódó szavakból bizony sosem kértünk,
így bealkonyodott az emberiségnek.
Többet vettünk el, mint amit bolygó termelt.
Mindent feláldoztunk kényelem oltárán.
Elfogytak az erdők, bűzös lett a tenger.
Többé már madár sem szállt a szelek szárnyán.
Hatalmas gépeket savas eső marja.
Nincsen üzemanyag tartályukban régen.
Ember Föld termését mára learatta,
új nem termelődik olaj, s gáz a mélyben.
Az évmilliárdok egyensúlyát ember
néhány röpke század alatt tette tönkre.
Ekkora pusztítást még a Theia sem tett,
mely` idők kezdetén ütközött a Földbe.
Parazita fajunk, egymás torkát rágja!
Túl apró e bolygó az emberiségnek.
Emberiség felét enyészetnek szánja!
Hogy időt nyerhessen gonosz jólétének.
Felnézek az égre, hiszem, látsz most engem
Te, ki felette állsz Világmindenségnek.
Csak benned bízhatunk, biztos van egy terved?
Önpusztításunknak csak Te vethetsz véget.
English (US)