a hiányod és szereteted érzése komor sötétségével fojtogat,
amikor a kertbe kilépek, minden árnyék a te arcodat viseli,
egyedül csak a szobám meleg fénye ment meg a rideg valóságodtól,
mikor belépek, a zene elhal, csak recsegés és a csönd veszi át a helyed
100 randevú várt rám, de csak 8-ra került sor,
a fényes jövő múló képe elvakítva, perzseli lényem,
miközben ezt írom, melankolikus jazz szól a fülesemből,
Instagrammon csoportba küldtek mémeket, a te neved ugrott fel először,
a sors ritmusa nem hagy nyugodni, gyönyörű fájdalom, addiktív érzés,
vérzik a szívem az agyam hidegsége miatt,
slam szavakat használok tiszteletedre, mert tudom, hogy szereted,
elhagyom valómat, hogy téged éljenezzelek,
a helyesírásom kifogásolható, tudom, hogy mindig zavart,
és tudom, hogy szerettem, hogy zavar,
a víz lepi el szemem körvonalát,
ha hagynám, csöpögne,
de nem teszem,
már választottam, hogy mit akarok, már döntöttem.?
egy döntés sose rossz, ahogy sose jó,
következmények súlyos hullámai csapnak össze fejem felett,
nem voltam jó, fojtogató a természetem,
a romantika se a zsánerem, így abba menekülök, amit úgy utáltál mindig,
a nagy rejtelmes szavak mögé bújok, hogy tudd, mindig szerettelek,
csöpög már,
nem tudom megállítani, nem is akarom,
bénítsa meg a testem, törjön meg,
büntetés a bűnösnek,
mára ennyi
kifolyt, az ihlet elszáll,
amikor ezt látod, azt fogom remélni, hogy te is megbocsátasz,
és te is látod, amit én,
ahogy mondtad, a vég után újra megtörténhet a csoda,
tudod kikről beszélek,
puszilom a lányokat,
a jazz elhal, újra a csend.
English (US)