S lehajtott fejjel járkáló emberek.
Pár perc alatt megváltanák e világot,
Mindenszentek van, ezért hoznak virágot.
Márvánnyal körbe kerített, aprócska föld,
Ennyi jutott neki, amit végül rákölt.
Rendezett kis utak, apró kőházak,
Mécsesek fényei díszítik a tájat.
Amíg napról napra dolgozunk rohanva,
Ők pihennek csendben, nyugalomban.
Egy galamb száll a szemközti sírra,
Vajon ő is gyászol, azért száll vissza?
Magányosan álló kis pad, melyre leülünk,
A fájó múlt szép emlékeibe merülünk.
Elmegy az idő, mindenkit magával visz,
Nem marad itt senki, mindegy, ki miben hisz.
Csend, nyugalom, füst, aprócska léptek,
Temetők környékén megható képek.
Visszahoznák azt, ami egykor, rég,
Boldogok, akiknek otthonuk az ég.
English (US)