nádfedeles, tornácos...
Kapu mellett nagy nyárfa állt,
ezüstlevéllel lombos.
Távolabb magas eperfa
a mézízű termését
elénk tárta, úgy kínálta,
most is érzem az ízét.
Bodri kutya, a ház ura
rendet tartott éberen,
ha a macska... az a csacska
közelébe feküdt le.
Addig ugatta hangosan,
amíg tovább nem állott.
Így tett ő a madarakkal...
Hát le egyik sem szállott.
Kútágas is magasodott
itt, az udvar közepén,
káva mellett vödör honolt,
ebből ivott a tehén.
Aprójószág is kapirgált,
s kotlós kicsinyeivel,
hűvös helyen a kiskacsák
jóllakva elfeküdtek.
Libák a magas kerítéssel
körbevont, zöld gyepnél
kukoricát eszegettek,
majd a füvet legelték.
Udvar végén a juhakol...
Béget is egy kisbárány...
Evés után van nyugalom,
majd reájuk friss fű vár.
Hátsó kertben gyümölcs, zöldség...
Van itt minden finomság,
szeder, málna, édesgyökér,
alma, körte és szilvák.
Fehérre meszelt a kis ház,
előtte virágokkal,
szőlőlugas is árnyékolt,
hűst kínált két tujafa.
Futónövény a tornácnál
nap sugarát megszűrni,
a sarokban nagy asztal állt
gyümölcsöt megaszalni.
Emlékképe ez szívemnek...
Rend honolt, és nyugalom,
boldogság zsigereimben,
itt születtem, s ez honom!
English (US)