Honnan tudhatjuk, hogy szabotáljuk saját magunkat?

Habár az önszabotázs nem egy pszichológiai szakkifejezés, a jelenség ettől még nagyon is létezik. Az „önszabotázzsal” általában arra utalunk a köznyelvben, hogy kitűzünk magunk elé valamilyen célt, de valami mégis megakadályoz minket abban, hogy ezt elérjük, megvalósítsuk. Tehát valami olyat teszünk szándékosan, ami az ellen hat, hogy jobbak legyenek a mindennapjaink. Az önszabotázs mindenkinél más jelekben nyilvánulhat meg, azonban tudat alatti minta marad egészen addig, amíg fel nem ismerjük. De hogyan ismerhetjük fel?

Mik a jelei annak, hogy szabotáljuk saját magunkat?

Ha nem vállaljuk a kockázatot

Margaret R Rutherford pszichológus a Psichology Today-en azt írja, hogy ha nem vállaljuk a kockázatot egy kapcsolatban az részben azt is jelenti, hogy félünk az elköteleződéstől. A pszichológus szerint lehetséges, hogy sok haragot és bizalmatlanságot láttunk a szüleink kapcsolatában, amelyet nem szeretnénk újra megismételni. Persze az is lehetséges, hogy félünk attól, hogy újra megbántanak minket, éppen ezért nem is adjuk meg másoknak a lehetőséget ahhoz, hogy közelebb kerüljenek hozzánk. El szeretnénk kerülni a kiszolgáltatottság érzését, éppen ezért a tudat alattink elzárkózik attól, hogy bárkinek is egy kis szeletet kelljen adni önmagunkból. Mindez azt eredményezi, hogy elkerüljük a kockázatot. 

Honnan tudjuk, hogy szabotáljuk saját magunkat? (Fotó: Getty Images)

Ha mindig a tökéletességre törekszünk

A maximalizmus és a tökéletességre való törekvés elsőre jónak hangozhat, de a helyzet az, hogy pontosan ugyanennyit árt is. A perfekcionisták gyakran küzdenek azzal, hogy elkezdjenek egy projektet, mivel félnek attól, hogy az adott projekt nem lesz tökéletes. Elvesznek a részletekben. Hajlamosak arra, hogy kőkemény elvárásokat és kritikákat támasszanak magukkal szemben, éppen ezért már akkor lebeszélik magukat egy adott lehetőségről, még mielőtt elkezdték volna azt. 

A mértékletesség hiánya 

Azok az emberek, akik a mértékletességgel küzdenek, nehezen szabnak határokat. Túlságosan meg szeretnének felelni a környezetüknek, éppen ezért nehezen tudnak bárkinek is nemet mondani. A túlvállalás hátterében elsősorban az állhat, hogy megpróbálják leplezni azt, miszerint félnek a siker hiányától.

Halogatás 

Mindenkivel megesik, hogy időről időre halogat valamit, különösen akkor, ha egy olyan projektről van szó, amit nagyon nem szeretnénk megcsinálni. A baj csak az, hogy amikor halogatunk valamit, tulajdonképpen saját magunkat akadályozzuk meg abban, hogy a legjobb munkát adjuk ki a kezünkből. A halogatás miatt ugyanis nincs elegendő időnk és erőforrásunk. 

A kommunikáció hiánya

A kommunikáció rendszeres része az életünknek a munkahelyen és azon kívül is. Amikor “ellenállunk” a kommunikációnak, annak gyakran az önkritika áll a hátterében. Attól tartunk, hogy ha segítséget kérünk, akkor mások a hibáinkat fogják észrevenni.