Italozó előtt s után várlak,
Tudom, hogy már nem vagyok senki,
De rám nézhetnél néha,
Tudjam, minden rendben szokott lenni.
Annyit hallok, túllépni,
De ez a kapcsolat ezt átíveli,
Már rég elengedtelek,
Csak a hiányod szokott fellépni.
Érzem, egyedül vagyok,
Csak néha hadd láthatom,
De mikor ott vagy,
Akkor jön csak a fájdalom.
Rám nézni sem szoktál,
És hidd el, ez, mi nagyon fáj,
Bár tudnám, mivel érdemeltem ki,
Ezt a megvetést rossz érezni.
És bár mindenkitől hallom,
Á, nem bennem a hiba,
De hogy már nem vagyok szerelmed,
Nyugodtan mondhatnád, ellenszenved.
Ez bizony, már késő bánat,
Úgyis fáj a szívem, ha látlak,
Túllépve is fáj és gyalázat,
Még ma is várlak.
English (US)