Szemed régi fénye csillagokban ég.
Örök érzet ma is mennyei kötelék,
Kezeddel még megsimítsz, érzem melegét.
Révedezve állok esti gyertyafényben,
Megremegő lángok hívnak hozzám téged.
Múltunkat idézem, mosolyodat látom,
Arcomon egy könnycsepp megint utat vágott.
Imámat suttogom, kérlelem az Istent,
Szeretetem érintse lelked a mennyben.
Érzem a fényed, mint Krisztusi sugallat,
Őrizem a lelked fejfádba takarva.
Jajongó sóhajtás, visszatérő álom,
Hajnalig megnyílik égi mennyországod.
English (US)